Már nem várunk karácsonyig, hogy egy szép nyakláncot kapjunk

Míg egy csinos bizsuval úton útfélen bővítjük házi készletünket, addig a drágább darabokra hajlamosak vagyunk úgy gondolni, “Majd karácsonyra azt kérem.” Nos, hölgyeim, érdemes felülvizsgálni kijelentésünket, ugyanis egyre többen vannak, akik már nem várnak hites urukra az ékszervásárlásnál.

Mindez persze erősen pénztárcafüggő, mint ahogyan mindenkinek mást jelent a drága szó fogalma is, a tendencia azonban jól behelyettesíthető minden anyagi szintre, ha nemesfém ékszerekről van szó.

Mert megérdemlem

Az értékes ékszerek vásárlása sokáig a férfiak privilégiuma volt, az ajándék kategóriába sorolt csecsebecséket jellemzően tőlük kaptuk életünk kisebb-nagyobb ünnepeire. Bár a gáláns szokás továbbra is tartja magát, megfigyelhető, hogy az ékszervásárlások egyre nagyobb szelete vándorol át a nők kosarába a magasabb árkategóriából is. Mindez pedig családi állapottól független jelenség, a nők nem azért vesznek maguknak értékes ékszereket, mert nincs kitől kapniuk, ergo nem afféle szingli szokásról van szó.

Jóval inkább arról, hogy a nők fiatal (és már fizetőképes) generációja határozott ízléssel, elképzeléssel bír arról, milyen ékszerek állnának jól neki, miután pedig kemény megdolgozik a pénzéért, joggal gondolhatja úgy, nem szorul másra, hogy időnként megajándékozza magát egy értékesebb darabbal.

A családi kasszákat nézve sem a férfiak jelentik már régóta az egyedüli kenyérkeresőt, sőt, gyakorta előfordul, hogy a feleség/élettárs többet visz haza, mint választottja. Ilyen alapokról indulva pedig ha “belefér”, miért ne vehetné meg saját maga is azt a szép fülbevalót, ami hetek óta kacsintgat rá a kirakat üvege mögül?

Az érzelmi töltetre azonban szükségünk van, jobban, mint egy márkásabb lábbeli vagy táska esetén. A Cassandra piackutató cég szerint a 19-35 év közötti nők 47%-a szeret saját magának vásárolni ajándékot, ezen belül is elsősorban ékszert. Azt azonban nem “csak úgy, mert megtetszett” alapon veszik meg, jellemzőbb, hogy valamilyen elért szakmai vagy magánéleti siker esetén jutalmazzák meg magukat. Hiszen ha a sikert egyedül, saját erőből érték el, miért lenne arra szükség, hogy másoktól tegyék függővé, megérdemelnek-e egy kis kényeztetést?

Netshopping és trendkerék

Pár éve még több ékszerpiaci bennfentes gondolta úgy, a magasabb árkategória vásárlói igénylik a személyes kontaktust, azt, hogy az üzletben láthassák, felpróbálhassák a kinézett darabot, így a netes vásárlásoknak ebben a szegmensben nem tulajdonítottak jelentőséget. Bár ez a nézet alapjaiban nem sérült, a Lyst online áruház például úgy nyilatkozott a Glossy magazinnak a témában, hogy esetükben a netes vásárlások 122%-kal nőttek 2015-16 között, múlt év augusztusa óta pedig további 178%-kal ugrott feljebb a mutató az ékszereket illetően.

A kereslet növekedését nagyban befolyásolja az is, hogy az “időtlen” jelző mindinkább kikopik a köztudatból, ha ékszervásárlásról van szó. A divatirányzatok, a trendek váltakozása óhatatlanul is hatással van ránk, a millenniumi generáció és pláne a lassan felcseperedő Z generáció tagjai már nem úgy tekintenek egy aranynyakláncra, mint szüleik, nagyszüleik, akik a bérmálásra, ballagásra kapott ékszert sok sok évtized múlva is szívesen viselik. Számukra már fontosabb a design, a márka, a divatosság, ez pedig óhatatlanul magával vonzza a késztetést, hogy idővel újabb darabok után nézzenek. Az ékszerek így mára a táskák és más kiegészítők szintjére süllyedtek, függetlenül attól, hány nulla volt az árcédulán.

Mentés

Hozzászólások  ( 0 )
Címke: ,
Még több cikk